Metamorfózis II. - Omega

Végtelen pusztaság, könnyá por szitál

Bíborszínű ég alatt a nagy tömeg csak áll…

Íme itt az ember, ránéz minden szem

Az egybegyűltek várják, hogy új csodát tegyen

Szótlanul megtöri- mégsem jut kenyér

Nyomtalanul tűnik el, amihez csak ér

A pusztítás csodáját a szélbe szórja szét

Nála volt a kezdet, az embernél a vég

Шексіз шөл дала, жеңіл шаң елеу

Күлгін аспан астында үлкен тобыр жай ғана тұр ...

Міне, ол адам, барлық назар соған бағытталған

Жиналғандар жаңа ғажайыпты күтуде

Сөзсіз сындырады, бірақ нан келмейді

Не алса да із-түзсіз жоғалып кетеді

Ол қирату ғажайыбын желге шашады

Оның басы бар еді, адам соңы